Te is ezért ültél oda minden kedden a TV elé

A Vészhelyzet volt az első olyan kórházsorozat, amely kendőzetlenül mutatta a véres valóságot, s ezzel új utat nyitott a műfaj történetében. Ám a sorozat sikerének ennél sokkal összetettebb oka van, ennek jártunk utána.

1. Ez nem munkahely, ez kórház 

Egy kórház kollegiális légköre inkább hajaz az egyetemi-főiskolai együttbandázás feelingjére, mint munkahelyre:

- a kórház kvázi második otthon, ott alszanak, tusolnak, kapnak köpenyt alkalmi vagy gyűrött, foltos ruhájuk felé

- a fizetést nem a főnöktől kapják, így sokkal őszintébbek és összetartóbbak a kapcsolatok, a „közös ellenség” fent trónol, láthatatlanul

- olyan munkakedvvel érkezik mindenki aznap, amilyennel akar, nem kell a főnökre „jaj-de-imádok-dolgozni” mosolyokat szikráztatni

- mindenki érdeklődési köre ugyanaz

- nincs valódi rangsor, a pozíciókat általában az életkor, a pályán eltöltött idő határozza meg, tehát gyakorlatilag az orvosok egymástól csak abban különböznek, hogy mennyi tapasztalattal rendelkeznek

Egy ilyen kollegiális környezetben sokkal nagyobb szerep juthat a személyiségnek, magántörténéseknek, az egymáshoz fűződő viszony is sokkal árnyaltabb lehet, s ezt a Vészhelyzet készítői igencsak alaposan ki is aknázzák.

2. Az akció 4 helyről is dől
A kapcsolati dráma tehát adott, már csak akciódússág kell - amit a sorozat alkoltói a legkevésbé sem bíznak a véletlenre, 4 oldalról is megtámogatják:

- balhés tágabb környezet: Chicagóról van szó, tehát Benton jóval sanszosabb egy szétlőtt szív operációjára, mint Brinkmann. Akár már ennyi is elegendő lenne az akciódús jelenetekhez, de a sorozat alkotói biztosra mennek:

- pörgős szűkebb környezet: Chicagón belül is a sürgősségi osztályon zajlanak a -természetéből adódóan- izgalmas, kockázatos orvosi történések  

- mellékszereplők sokszínű és gyors váltogatása: a sürgős esetek folytán egy epizódban számos mellékszereplő jelenik meg a maga sajátos családi, múltbéli körülményeivel egyetemben

- főszereplők váltogatása: a sürgősségi feszített tempóját az orvosok is csak ideig-óráig bírják, így ezen a téren is nagy a fluktuáció, folyamatosan érkeznek az újabb főszereplők

3. A karakterek rafináltan vannak összerakva

Végezetül meg kell említeni a Vészhelyzet karaktereinek remek kidolgozottságát: mindannyian cipelnek valamilyen keresztet (elég csak Carol öngyilkosságát, Ross gyermekkora okozta elköteleződésképtelenségét, Weaver leszbikusságát, Susan drogos húgát, Abby mániás depressziós anyját vagy Luka tragikus családi múltját említeni), amelyeknek következtében a főhősök nehezen kezelhető személyiségek. Ám másrészről a gyógyítás szellemében a jóság, magas erkölcsiség jellemzi őket, így követendő példaképekké válhatnak. A karakterek megalkotásának ezt a szisztémáját (indokoltan, tehát tolerálhatóan bunkó vagy nehezen megérthető viselkedés kontra angyali jóság) következetesen alkalmazták minden újonnan megjelenő szereplőnél is. Így olyan sorsok és jellemek határozzák meg a cselekményt, amelyek szimpátiára és érdeklődésre tartanak számot – méghozzá folyamatos megújulással.

Mindezzel együtt talán lehetetlen is lett volna rossz sorozatot készíteni. A Vészhelyzet azonban nemcsak tarolt elsöprő sikerével, hanem mérföldkövet is jelentett a kórházsorozatok történetében, meghaladni meg lehet, kikerülni nem - vagy ahogy a többmilliós nézőszámokat kommentálta az egyik kritikus: a világ mindig észreveszi, ha az van, hogy  "hé, itt valami nagyon jól össze lett rakva".