sorilesen

Nemcsak az életben, de a filmvásznon is kevés jó házasságot látni. A Médium sorozat egyik nagy erénye a számos többi mellett, hogy mutat egy ilyet. Olyan harmonikus, működőképes házasság-, mi több, családmodellt csillogtat meg, amely a legmegrögzöttebb frigyellenzőt is megingatja. Ugyanis épp azokat a kényes pontokat hidalja át egy-egy elegáns megoldással, amelyek mentén szétzilálódhat egy család, elhidegülhetnek a legszorosabb kapcsolatok is. A Dubois családban azonban megvannak azok a tényezők, amelyek mindezt nem engedik:

1. Joe és Allison kapcsolata inkább alapszik a társ-jellegen, mint a férfi-nő viszonyuláson, noha az utóbbi is épp elég erősen jelen van. Úgy tekintenek egymásra, mint akik közösen vállalkoztak egy nagy projektre (a család összetartása, a gyerekek felnevelése, az életút együttes bejárása), és mindent ennek rendelnek alá. Természetesen mindezt az erotikus kötődés felhangjával, aminek azért vannak előfeltételei (és az nem más, mint a lelki kapocs, erről majd később), ám mivel ez adott, a dolog remekül működhet.

2. A szülő-gyerek szerepkörök pontosan szabályozottak. A szülők nem esnek a bratyizás hibájába, de komoly tényezőként kezelik gyerekeik véleményét. A határokat kijelölik, betartatják, a kihágásért szelíd, de nyomós büntetés jár, és minden esetben olyan magyarázattal élnek, amely racionális és a gyerekek számára is érthető, hogy az ő érdekükben történik. Ennek köszönhetően a gyerekek kialakult elvrendszerrel élik saját kis életüket, így gyakorlatilag 5 különálló személyiség és életút összehangolását jelenti a Dubois-féle családi élet. 

3. Joe és Allison a gyereknevelési kérdésekben egy állásponton van vagy igyekszik azt kialakítani, ez utóbbit rendkívül fontosnak is tartják. Természetesen van, amikor egyikük áthágja ezt a szabályt, ez minden esetben indokolt, konfliktussal jár és épp emiatt a lehető legritkább. 

4. A gyereknevelési elvek szinte a mértani középutat vázolják fel. A liberális viszonyulás nem mellőzi a konzervatív szabályrendszert: Ariel csak 14. születésnapjára kap önálló e-mail címet, nem mehet kirándulni, mert jelen van egy idősebb fiú is stb. A megbeszélés, a tolerancia, a komoly tényezőként kezelés azonban olyan alap, amely a szabályok elfogadását számottevőbb konfliktus nélkül megteremti. 

5. Mivel a családot közös projektként kezelik, Allison és Joe rendkívül óvatos egymással. Figyelik a másik rezdüléseit, ha bántóan viselkedtek, minél előbb bocsánatot kérnek, tudatosan közelednek egymáshoz. Hiszen tisztában vannak vele, hogy az ő kapcsolatuk mindennek a mozgatórugója, ápolják, gondozzák, vigyáznak rá. Nincs hatalmi harc: nem megalázó belátni a hibát, megbocsátani, odabújni, megértést kérni és adni. A tét: a házasság, ennek hátterébe szorítódik mindkettőjük egója. 

6. Joe szó szerint társ mindenben. A gyerekeket furikázza, bevásárol, szülőire megy, együtt tanul, lelkizik velük, öltöztet, reggelit készít, különórát szervez. Mindezt úgy, hogy még ezzel együtt is egyetért Allison-nal, aki Joe egyik panaszkodására így reagál: „jó, tudom, hogy ma sok volt neked, de ha 5 éven át ilyen lenne minden napod, akkor se lennénk kvittek”. Joe tudja, hogy a családi terhek nagyobbik részét mindig az anya viseli, ezért annyit segít, amennyit csak tud, és jelentős tiszteletet érez felesége iránt. 

7. A kölcsönös tisztelet pedig az egyik kulcsszó: Allison tiszteli férje intelligenciáját, racionális megoldókészségét, apai és férji felelősségvállalását. Ettől százszor inkább férfinak látja esetleg épp kötényben mosogató, a lányok haját befonó Joe-t. Joe pedig tiszteli Allison képességeit, erkölcsi érzékét, feleségi és anyai odaadását, így kölcsönös nagyratartás jellemzi a kapcsolatukat. 

8. Ez a kölcsönös tisztelet egyben az erotikus vonzalmat is magas hőfokon tartja: sem Joe, sem Allison nem kockáztatná a „közös projektben” összekovácsolódott együttesüket, szoros, már-már testvéri egymás-ismeréssel teljes lelki közösségüket. Nincs is igazán kísértés sem, hiszen társuk épp a nagyra tartás miatt, a mély szeretet miatt különösen vonzó számukra, és persze erről tudatosan gondoskodnak is: jelzik igényüket, ha már jó ideje nem volt alkalmuk házaséletre, a bocsánatkérést csókok és ölelések fejezik ki, birtoklásvágyukat, féltékenységüket nem szégyellik, nyíltan és odaadóan szeretnek. 

Mindez persze „csak film”, ám igazából csak ennyi az utópisztikus benne: a feleség különleges képességekkel rendelkezik, és olyan ügyeket old meg, amelyek elsőbbséget élveznek mindennel szemben. Ergo Joe nem hisztizhet, hogy a munkáját másnapra le kell adnia, ha egyszer Allison meg épp életet ment. Sóhajt egyet és elmegy a gyerekekért, megcsinálja a házit, elkészíti a vacsorát. Nem akarom azt a következtetést levonni mindebből, hogy csak akkor lehet harmonikus házasságban élni, ha a nő munkája valamiképp előre valóbb, s a férj belekényszerül a valóban fifti-fifti szerepkörbe, ha te megteszed, lelked rajta:) 
A Médium mindenesetre ezzel a háttértényezővel operálva érte el, hogy valóban olyan családmodellt mutat meg, ami követendő példaként funkcionálhat. És persze a történet, a többi szereplő kidolgozottsága is hasonlóan magas minőséget képvisel, érdemes belenézni annak, aki esetleg még nem tette meg.